A székesfehérvári pusztító jégeső meteorológiai háttere

Horváth Ákos, Barna Zsófia

A vihar kialakulásában szerepet játszott egy légtömegen belüli összeáramlási zóna (konvergencia vonal). Ez a vonal jól megfigyelhető a szélmezőben, illetve a látható tartományban készült műholdképeken (1. ábra). Az ilyen konvergencia vonalak jelentős szerepet (trigger hatást) játszanak abban az esetben, ha a légkörben a zivatarhajlam (konvektív instabilitás) egyébként is jelentős. A vizsgált időjárási helyzetben éppen ez volt a helyzet, elsősorban a belső energia, de a szélnyírás is kedvező volt az intenzív zivatarok kialakulásához (2. ábra).  Ennek a konvergencia vonalnak azonban volt egy másik szerepe is. A Balatonnál a vonal előtt élénk, hosszantartó délnyugati szél alakult ki. A tó tengelyével párhuzamos, és az egész tavat átfújó légmozgás jelentős mennyiségű nedvességet hozott a Balaton felől Székesfehérvár irányába. A Balaton hideg felszíne általában nem kedvez a zivatarok kialakulásának. Azonban az innen eláramló nedves levegő az egyébként rendkívül meleg napon, a száraz felszín fölé áramolva már hasznos tápanyagul szolgálhatott a zivatarok számára.

1. ábra
Az ország északi területén áthúzódó konvergencia vonalat (zölddel jelölve) a szélfordulás
(OMSZ MEANDER analízis), illetve az ekkor még gyenge gomolyfelhők (EUMETSAT) mutatják

 
2. ábra
Vertikális profil az ECMWF modell alapján Székesfehérvár térségére 2023. július 10. 16 órakor (14 UTC);
az ábrán a piros területek jól jelzik a jelentős konvektív energiát, illetve
az alsó troposzféra szélviszonyai ugyancsak jelentős szélnyírást mutatnak

Nem meglepő módon az első zivatarcellák ezen a konvergencia vonalon alakultak ki, a Bakony térségében (3. ábra). A konvergencia vonal mentén újabb és újabb cellák fejlődtek. A műholdképen megfigyelhető a cellák közepén kialakuló ún. túlnyúló csúcs, amely a feláramlási csatorna intenzitására utal (4. ábra). Azonban azok a zivatarcellák amelyek a Balaton fölé értek – főként a tavi cirkuláció hatására – legyengültek.

 
3. ábra
A radar reflektivitás és szélmező (bal oldalt), illetve látható tartományú műholdkép (jobb oldalt)
2023. július 10. 13:45-kor (11:45 UTC)

 
4. ábra
A radar reflektivitás és szélmező (bal oldalt), illetve látható tartományú műholdkép (jobb oldalt)
2023. július 10. 19:30-kor (17:30 UTC)

A Balaton fentebb említett konvekció gyengítő hatása miatt a tó fölé sodródó zivatarcellák legyengültek, míg a Veszprémtől Székesfehérvár irányába haladó zivatar felerősödött (5.ábra), (1. video).

 
5. ábra
A radar reflektivitás és szélmező (bal oldalt), illetve látható tartományú műholdkép (jobb oldalt)
2023. július 10. 19:55-kor (17:55 UTC)

1. videó
A kialakuló zivatarcellák a Balaton keleti medencéjétől keletre húzódtak Székesfehérvár felé

A Székesfehérvár térségében hatalmasra növő cellában szerepe lehetett a délnyugati széllel a Balatontól északkeletre kisodródó nedvességnek, amely megnövelte a konvektív energiát (6.ábra). A zivatarcella teteje elérte a 13 km-es magasságot, amely a térségünkben szokatlanul magasnak számít (7. ábra). A szélnyírás következtében kissé előredőlő cellából lokálisan intenzív csapadék, orkán erejű szél, illetve nagy szemű (5 cm-t is elérő) jég zúdult a városra (8. ábra).

 
6. ábra
A WRF modell által 2023. július 10. 16 órára (14 UTC) számított
30 m magasságban fújó szél és a harmatpont mező (színezett területek);
látható a Balatonból származó nedvesség északkeletre történő kisodródása

 
7. ábra
Radar vertikális metszet a Székesfehérvárra ékező zivatarcelláról
2023. július 10. 19:45-kor (17:45 UTC)

 
8. ábra
Minta a Székesfehérváron lehullott jégből (Pásztor László felvétele)

Összefoglalva elmondható, hogy a labilis időjárási helyzetben minden bizonnyal kialakult volna a térségben valamilyen fokú zivatartevékenység. Azonban a konvergencia vonal és a Balaton aktív szerepe a meglevő konvektív energiákat jelentősen koncentrálta, így erősödött meg a Székesfehérvárra lesújtó zivatar.