Globális skálán tekintve 2024 nyara volt a mérések kezdete óta a legmelegebb nyár, és ez Magyarország időjárásában is szélsőségekben nyilvánult meg. A valaha mért ötödik legmelegebb júniust a legmelegebb július követte. 2024 augusztusa a mérések kezdete óta második legmelegebb volt, mindössze 0.01 fokkal lemaradva 1992 augusztusától. A júliusi és augusztusi forróságot hosszú száraz időszakok kísérték. A szeptemberbe áthúzódó nyarat Közép-Európában egy rendkívül csapadékos időszak zárta le, súlyos árvizeket okozva. A hosszú száraz és rövid nedves, de minden esetben az átlagosnál melegebb időjárási periódusokkal lefedett nyárnak jól kirajzolódó globális háttere van, amely a nagytérségű cirkulációban beállt anomáliákra vezethető vissza. Jelen írás egyrészt a szélsőségek mögött álló cirkulációs hátteret, másrészt annak tükrében a nyári hőhullámok időjárási sajátosságait próbálja bemutatni.

A szélsőségesen meleg és száraz nyári időjárást követően 2024 szeptemberében a Boris névre keresztelt közép-európai ciklon hatására több napon keresztül rendkívül nagy mennyiségű csapadék hullott a Duna felső vízgyűjtőjére. A közel hét napon keresztül tartó esőzésben elsősorban Ausztria északi területein, illetve Csehországban, valamint Lengyelország délnyugati részén sokfelé 200 mm-t meghaladó eső esett pár nap alatt. A legsúlyosabb helyzet Alsó- és Felső-Ausztriában alakult ki, ahol nagyobb területeken 300 mm fölötti csapadékot is regisztráltak, amelyhez erős vagy viharos északi szél is járult. Magyarországra a ciklonhoz tartozó csapadékrendszerek több hullámban érkeztek és az Alföldön jellemzően 50-60 mm, a Nyugat-Dunántúlon pedig helyenként 100 mm-t is meghaladó csapadék hullott. A ciklon hátoldalán a Balaton térségében 100 km/h-t meghaladó széllökések is előfordultak. A légörvény hatására a hőmérséklet is markánsan csökkent, a 30 fok feletti maximum-hőmérsékleteket a 10 fokot alig meghaladó értékek váltották fel. A ciklonnal járó nagy csapadék rendkívüli folyami árvizet okozott a Dunán, viharkárokat a Balatonnál, járulékos hatásként pedig a madárvonulás idején jött hirtelen lehűlés tömeges madárpusztulást (elsősorban a fecskék körében) okozott.

Az idei év júliusa a legmelegebbnek és a hetedik legszárazabbnak adódott. Mi a helyzet akkor, ha együttesen vizsgáljuk ezt a két meteorológiai elemet, azaz a hőmérsékletet és a csapadékot? Vajon így hol helyezkedik el 2024 júliusa extrémitás szempontjából az elmúlt 154 év júliusai között? Egyáltalán mit is jelent többdimenzióban a szélsőérték? És ha meghatároztuk a többdimenziós szélsőérték fogalmát, akkor össze tudjuk-e hasonlítani a többi hónap extrémitásával? Tanulmányunkban ezekre a kérdésekre adunk választ.

2024 januárjában az északi féltekén sokfelé szélsőséges időjárási helyzet alakult ki. Észak-Amerikán rendkívül erős téli vihar söpört végig, majd az Atlanti-óceánon kialakult viharciklonok csaptak le Európára. Mindkét kontinensen sok problémát okozott a szélsőséges időjárás, amely egy összefüggő, egymásra épülő meteorológiai eseménysorozat része volt. A sarkvidéki légtömegek amerikai hidegbetörése hozzájárult a magaslégköri futóáramlások (jet stream) felerősödéséhez, amely a gyorsan mélyülő ciklonok kiváltója volt. Mindezt kiegészítette az alacsony szélességi övekről feláramló meleg, nedves levegő, amely a ciklonok további erősödését segítette.

A Kárpát-medence térségében számos helyi széllel találkozhatunk, amelyek különböző neveken váltak ismertté. Az adriai partvidéken fújó bóráról, vagy az Alpok főn szeléről talán már mindenki hallott, míg az olyan szelek, mint a nemere vagy a kossava kevésbé ismertek. Ezen szelek közös tulajdonsága, hogy egy nagytérségű időjárási helyzet és a domborzat kölcsönhatásaként jönnek létre. Meghatározott irányból fújnak és gyakran elérik a viharos fokozatot. Jelen tanulmányban áttekintjük, milyen módon képes a domborzat helyi szélviharokat kialakítani, majd a Kárpát-medencét körbejárva külön-külön bemutatjuk ezeket a sajátos légmozgásokat. Bár a helyi szelek gyakran a hőmérsékleti, légnedvességi mezőben vagy a felhőzet szerkezetében is megnyilvánulnak, ebben a tanulmányban kifejezetten a szélmezőre gyakorolt hatásukkal foglalkozunk.

Az évek óta tartó enyhe telek sorozatába a 2023-as év első két hónapja is beillett, különösen a január alakult sokkal melegebben az ilyenkor szokásosnál megzavarva ezzel a növények vegetációs ciklusát. Tavasszal változékony, szeszélyes időjárásban volt részünk. Az elmúlt évektől eltérően csapadékból nem volt hiány, azonban a fagyos hajnalok április végéig veszélyeztették a gyümölcsösöket. Az átlaghőmérséklet összességében a sokéves átlag körül alakult, azonban az átlag jókora kilengéseket is takart. Nyáron a nyugati és az északi országrészben a szokásosnál csapadékosabb, míg az Alföldön szárazabb volt az időjárás. Az aratást is gyakran zavarták záporok, a későn betakarított termés többször megázott. A kukorica és a napraforgó nagy területen ideális csapadékviszonyok között fejlődhetett, mely szép termést ígért. A sokszori és tartós levélnedvesség miatt azonban a növényvédelem nagy kihívást jelentett mind a szántókon, mind a kertészetben. A nyárias idő még szeptemberben is kitartott, meleg, nagyrészt száraz, napos időjárás segítette nyári kapás növényeink, valamint az őszi gyümölcsök érését. Október második felétől fordult csapadékosra az idő, de a hőmérséklet egészen november utolsó dekádjáig melegebben alakult az ilyenkor szokásosnál. Utolsó őszi hónapunk végén már beköszöntött a tél, ami csak átmenetinek bizonyult, december második felében tavaszias idő zavarta meg a növények épphogy elkezdődött nyugalmi állapotát.

Míg a 2022-es esztendő a történelmi aszály éve volt, addig 2023 a heves viharokról vált emlékezetessé. A fordulat már az év elején megmutatkozott az intenzívvé váló ciklontevékenység tekintetében. A ciklonok okozta szélviharok a tavaszi hidegbetörésekkel együtt már az év első felében jelentős károkat okoztak az infrastruktúrában és a mezőgazdaságban. A nyári félévben tovább folytatódott a szélsőséges időjárás, egymást követték a zivatarrendszerek pusztító széllel, jégesőkkel. A nyári zivatarszezon augusztus 5-én ért a tetőfokára, de még november 6-án is kialakult egy kisebb szupercella a Balatonnál. Az őszi intenzív, sokfelé viharkárokat okozó ciklonok sorát december elején tapadó havas helyzet zárta, fennakadásokat okozva az áramellátásban. Jelen tanulmány 2023 szélsőséges időjárási helyzeteinek meteorológiai hátterét mutatja be.

2023. november 1-én szélviharral és intenzív csapadékkal érte el egy viharciklon Európa atlanti-óceáni partvidékét. A Ciarán névre keresztelt viharra jellemző, hogy a legerősebb széllökések az angol és a francia partoknál többfelé meghaladták a 160 km/h sebességet. A vihar emberéleteket követelt és óriási károkat okozott épületekben és infrastruktúrában egyaránt. A tanulmány a sok tekintetben tipikusnak mondható, de különösen erős vihar meteorológiai hátteret tekinti át.

A Balaton időjárása számos sajátossággal rendelkezik. A nagy kiterjedésű vízfelület, valamint a tőle északra húzódó Bakony nagy mértékben képes módosítani a balatoni időjárás alakulását. Mindez határozottan meglátszik az időjárási elemek, így a levegő hőmérsékletének, a szélviszonyoknak, a felhőzetnek és a csapadékhullásnak az alakulásában is. A viharok látszólag hirtelen csapnak le a tóra, és különösen a nyílt vízen gyakran jóval erősebbek, mint a környező szárazföldi területeken.

Az Országos Meteorológiai Szolgálat mérései alapján a 2023-as szeptember középhőmérséklete országos átlagban 3,6 fokkal meghaladta az 1991–2020-as éghajlati normált, amivel a legmelegebbnek bizonyult 1901 óta. A hónap jelentős részében anticiklonok határozták meg időjárásunkat, amik a száraz és napos idő mellett kedvezően hatottak a tartósan magas, nyári hőmérsékletek fennmaradásához, ami végül egy átlagos júniussal felérő hőmérsékletű szeptembert eredményezett.